A terhességi cukorbetegség külön kórformaként kezelése azért indokolt, mert a fel nem ismert cukorbetegség a magzatban fejlődési, növekedési rendellenességeket, a születés után az újszülöttben alkalmazkodási zavarokat okozhat, és az anyát is veszélyeztetheti, gyakoribbak lehetnek a szülészeti szövődmények.
A terhességi cukorbetegség okai
A terhességi cukorbetegség rendszerint egy panaszt nem okozó állapot, amely szűrővizsgálattal deríthető ki a 24-28. terhességi hét között. Ennek oka az, hogy a terhesség során fellépő hormonális változások az inzulinhatást rontják, és inzulinrezisztencia alakul ki. Ilyenkor ugyanakkora inzulinhatáshoz nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség. Normál esetben ezt a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei biztosítani tudják, de a kismamák egy részénél ez nem működik. Ilyenkor az állapot még visszafordítható (reverzibilis) lehet, azaz a terhesség végén a diabétesz is megszűnhet. A gesztációs diabétesz a terhességek körülbelül 3 százalékában fordul elő, gyakorisága az anyai életkor és testsúly növekedésével nő.
Ritkábban előfordul, hogy a terhesség alatt kialakuló cukorbetegség már a terhesség első harmadában megmutatkozik, esetleg tüneteket is okoz. Ilyenkor feltételezhető, hogy a vércukorszint eltérései már korábban is megvoltak, csak nem ismerték föl őket. A fogamzás után kialakuló változások, valamint a fokozottabb odafigyelés viszont elősegíti a diagnózis felállítását.
A terhességi cukorbetegség szűrése
A gesztációs diabétesz szűrése a nem terhesekhez hasonló módszerrel, vércukorterheléssel történik. Ilyenkor éhgyomri vérvétel (vércukor) után 75 g szőlőcukrot (glukózt) kell (vízben oldva) elfogyasztani, majd 120 perc múlva újabb vérvétel következik. A vércukor meghatározása mindenképpen vénás vérplazmából kell történjék. Az értékelésben a különbség a nem terhesekhez képest az, hogy a kismamáknál nincsenek "köztes" kategóriák, nem létezik a normál és a diabétesz között elhelyezkedő károsodott éhomi vércukor, illetve csökkent glukóz tolerancia. Akinek az éhgyomri vagy a terhelés után cukorértéke nem a normál tartományban helyezkedik el, azt cukorbetegnek tekintik. A normál vércukor felső határa éhgyomorra 6,0 mmol/l, terhelés után 7,8 mmol/l.
A szűrés rendszerint a 24-28. hét között történik, lehetőség szerint minden kismamánál sort kell erre keríteni. Korábban, már a terhesség felismerésekor kerülhet sor szűrésre, ha már szerepel a kórelőzményben gesztációs diabétesz, illetve, ha egyéb rizikófaktor áll fenn (pl. jelentős túlsúly, a családban halmozottan előforduló cukorbaj). Ha ilyenkor a terhelés normális, azt később ismételni kell.
Az étkezés után mért vércukor a standard glukózoldattal történő szűrést nem helyettesíti.
A terhességi cukorbetegség kezelése
Ha a szűrővizsgálat során diabétesz derült ki, legjobb a kismamát terhességi cukorbajjal foglalkozó központban gondozni tovább, ahol a diabetológus és a szülész teamek együttműködése minimalizálhatja az anyagcsere eltérés okozta kockázatot.
A kezelés célja az anya vércukorszintjének 4-7 mmol/l közötti tartományban tartása. Az első lépés a diétás kezelés. Ilyenkor meghatározásra kerül az étkezések száma, valamint az egyes étkezések során bevihető energia- és szénhidrát mennyiség. Ez személyre szabott kell, hogy legyen. A napi összes bevitt energiatartalom rendszerint nem haladhatja meg az 1400 kcal-t, 5-6 alkalomra elosztva. A szénhidrát tartalom lassan felszívódó legyen, legalább napi 30 g rost bevitele is szükséges, amit nyers zöldségfélék, hüvelyesek, gyümölcsök, cereáliák fogyasztásával lehet elérni. Az ebéd tartalmazhatja a legtöbb szénhidrátot.
Amennyiben a reggeli után 1 órával mért vércukor ismételten 7,0 mmol/l feletti, inzulinkezelés megkezdése szükséges. Terhességben a tablettás vércukor-csökkentők nem alkalmazhatóak. Az inzulinkezelés rendszerint naponta többször adott gyors hatású inzulinkészítményt jelent, melynek adagját gyakori vércukor önellenőrzés mellett az aktuális vércukorszint, valamint a tervezett szénhidrátbevitel és testmozgás mennyiség figyelembevételével kell meghatározni úgy, hogy a vércukorérték a normál tartományban mozogjon. Előfordulhat, hogy a rövid hatású inzulin mellé este lefekvés előtt elhúzódó inzulinkészítményt is alkalmaznak.
A kezelés fontos részét képezi a naponta több alkalommal történő vércukor önellenőrzés (étkezések előtt és után, esetleg éjszaka is), valamint a hetente történő konzultáció a gondozást végző csoporttal.
Mi a történik szülés után?
A szülést követően a terhesség indukálta inzulinrezisztencia csökken, majd megszűnik, így a szénhidrát anyagcsere javulhat, normalizálódhat. Ezért mindenképpen szükség van az anyagcsere-helyzet újraértékelésére a kórház elhagyása előtt. Ha a diabétesz már a terhesség kezdeti hónapjaiban megjelent, az azt jelenti, hogy várhatóan már a terhesség előtt is fennállt valamilyen mértékben. Ilyenkor a cukorbetegség szülés utáni további fennállására kell számítani. Ilyenkor viszont már nem nevezzük terhességi cukorbajnak, hiszen terhesség már nem áll fenn, azt kell megállapítani, hogy 2-es vagy ritkábban 1-es típusú cukorbetegségről van-e szó, és a kezelést ennek megfelelően megállapítani. Ennek eldöntésében segít a kórtörténet. Nem elhízott kismamában tünetekkel jelentkező cukorbetegség inkább 1-es, míg túlsúlyos anyukában jelentkező diabétesz családi halmozódással inkább 2-es típusra utal. Kétes esetben a szigetsejtek ellen termelődő autoantitestek vizsgálata történik meg.
Ha a gesztációs diabétesz szűrővizsgálattal derült ki a 24-28. héten, akkor valószínűbb, hogy a vércukorértékek a szülés után normalizálódnak. Az ilyen anyukákat sem célszerű a diabetológusnak szem elől téveszteni, mert a terhességi cukorbaj a később kialakuló 2-es típusú cukorbetegség szempontjából fokozott rizikót jelent. Ez a páciens szempontjából annyit jelent, hogy a terhesség alatt megtanult egészséges és tudatos táplálkozási modellt célszerű kis módosítással a későbbiekben követni, odafigyelni a testsúlygyarapodás elkerülésére, valamint évente eljárni ellenőrzésre.
Forrás: HáziPatika.com
