Most indiai szülészek a Tempe vezetésével a nálunk már igen ritkán alkalmazott glibenclamid terhességi diabéteszben történő alkalmazásának lehetőségét vizsgálták. Hatvannégy gestációs diabéteszes, diétára már nem kellően reagáló nő felének glibenclamid tablettát, másik felének inzulint adagoltak. A glibenclamidot kapók 94, az inzulint kapók 97%-a esetében érték el az optimális anyagcsere állapotot, ami 5, ill. 5,1 mmol/l-es átlagos vércukorszinteket jelentett. Csupán két glibenclamidot kapó beteget kellett átállítani inzulinkezelésre. A gyógyszerelést értelemszerűen a szülésig folytatva, nem találtak különbséget sem a magzati, sem az anyai szövődményekben. Ezért a szerzők úgy vélik, hogy a glibenclamid kezelés az inzulin adás alternatívája lehet gestációs diabéteszben. (A glibenclamidot, mely a legerősebb vércukorcsökkentő szulfanilurea, ma már nagyon ritkán alkalmazzuk, helyette gliclazidot és glimepiridet adunk betegeinknek. Nem gondolnám, hogy egyetlen indiai közlemény nyomán változtatni kellene a terhességi cukorbetegség kezelése terén bevett gyakorlatunkon – a referáló megjegyzése.)
