Az angolszászok hangsúlyozták, hogy az inkretin alapú vércukorcsökkentő gyógyszerek, mint az injekcióban adható exenatid és liraglutid a vércukor csökkentése mellett csökkentik a testsúlyt is, a tablettában alkalmazható DPP-4 gátló gliptinek pedig azonos hatékonyságúak mint a szulfanilurea készítmények, viszont nem növelik a testsúlyt és nem okoznak hipoglikémiát. Ezen előnyök mellett azonban számos vizsgálat szerint fokozhatják a hasnyálmirigy gyulladás, majd pedig később a hasnyálmirigy rák kockázatát és egyes adatok a pajzsmirigy rák kockázatának növekedésére is utalnak.
Az angolszások ezért azon a véleményen vannak, hogy újra kell értékelni ezen készítmények terápiás hasznát, valamint törekedni kell hatásmechanizmusuk alaposabb megértésére. A német Michael Nauck professzor mindezen mellékhatások veszélyének fennállásában egyet ért az angolszászokkal, azonban amellett tör lándzsát, hogy a tárgyalt vércukorcsökkentő injekciós és tablettás készítmények alkalmazásának előnyei messze felülmúlják az általuk okozott veszélyeket, melyek mértéke minimálisra tehető. Ezért változatlanul az egyre szélesebb körű alkalmazásukat szorgalmazza, leggyakrabban a metformin terápia kiegészítéseként és a szulfanilurea készítmények helyett.
(Hazánkban a fenti két injekciós készítmény mellett négy fajta glipin, a sitagliptin, a vildagliptin, a saxagliptin és a linagliptin, mindegyik egy tablettában metforminnal kombináltan is rendelkezésre áll és fóként a 70%-os OEP támogatás mellett megfizethető árú gliptineket egyre gyakrabban alkalmazzuk jelentős terápiás sikerrel anélkül, hogy a leírt mellékhatásokat észleltük volna – a referáló megjegyzése).
(Forrás: Diabetes Care, 2013. május 3, online)
