Ha már cukorbeteg vagy, olvasd el, mit tehetsz állapotod kezelésére: A kettes típusú cukorbetegség kezelése.
A banán története
Plinius elbeszélése szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon ezt az egzotikus gyümölcsöt. Észak-Egyiptomba és a Közel-Keletre először arab kereskedők vitték a VII. században. Innen hódította meg aztán az egész fekete földrészt.
A banán áttelepítése
A portugáloknak a XV. század elején sikerült banánsarjakat áttelepíteniük nyugat-afrikai lerakatukból a Kanári-szigetekre. Ezzel egy időben kezdték meg az első ültetvények kialakítását is. Egy spanyol dominikánus szerzetes, Thomas de Berlengas, Panama későbbi püspöke vitte magával a banánt 1516-ban az Újvilágba, pontosabban Santo Domingóba. A karibi földön pompásan növekedtek a cserjék, és a növény rövid idő alatt elterjedt az egész szigetvilágban, majd az amerikai földrészre is átkerült. Az indiánoknak azonban nem volt szükségük táplálékként a banánra, hiszen – a gyarmatosítók megjelenéséig – volt elég ennivalójuk. Ám miután csaknem teljesen kiirtották őket, az Afrikából Latin-Amerikába hurcolt rabszolgák többségének ez lett az egyik fő tápláléka.
A banán piacra dobása
Észak-Amerikában kezdetben nem sok figyelmet szenteltek a banánnak. Mivel igen romlékony volt, nem lehetett exportálni. Ez a helyzet azonban egy csapásra megváltozott a szállítás fejlődésével: 1870-ben megépült az első vasútvonal az őserdőben. Az amerikai függetlenség kivívásának századik évfordulóján, 1876-ban Philadelphiában rendezett kiállításon a banán végleg győzött. Darabonként tíz centért árusították, pontosan annyiért, amennyiért másfél liter tejet. A közönség mégis el volt ragadtatva a sárga gyümölcstől, és ezzel kezdetét vette tervszerű piacra dobása, amely együtt járt a „banánköztársaságok” máig is tartó gyászos történetével. A XIX. század végén már 11-16 millió fürt banánt importált az Egyesült Államok Közép-Amerikából.
A banán története Európában
Európában nem volt ennyire látványos és viharos e gyümölcs előretörése. Kizárólag a Kanári-szigetekről hozták be a törpebanánt, majd gőzhajókkal szállították Angliába. A Brockhaus Lexikon 1901-es kiadásában ez áll: „A banánnak lisztes, édeskés húsa van, szaga ecetsavamilra emlékeztet. Németország behozatala jelentéktelen.” Bár a lexikon szerint kellemetlen az íze, 1909-ben kereken ezer fürtöt adtak el belőle Németországban. És mindez még azelőtt történt, mielőtt az első hűtőgépekkel és ventilátorokkal ellátott banángőzösök elindultak volna ingajáratukra Las Palmas és Anglia partjai között.
A német import banán
A németek hiába fáradoztak azon, hogy saját gyarmataikról, például Kamerunból hozzanak be banánt, technikai hiányosságok miatt nem jártak sikerrel. Közben pedig egyre nőtt a kereslet: 1913-ban már több mint kétmillió fürtöt importáltak. A következő évtizedekben a banán a kozmopolitizmus és az egzotikum jelképe lett. Ennek az eufóriának vetett véget a nemzetiszocialista propaganda. „Német, maradj német, s jusson eszedbe, német gyümölcsöt egyél, s ne banánt tömj csak magadba!” – hirdették plakátjaikon. Persze ennek ellenére fogyasztották a banánt, legalábbis amíg kapható volt.
Hirdessen cukorbeteg portálunkon! Kedvező ár, nagy látogatottság! Tekintse meg médiaajánlatunkat itt
