Cukorbeteg gyógy-étrend – a legújabb szemlélet szerint 2. rész második oldal

2014.11.18.

Szerző: Cseri-Holzmann Brigitta, Dr. Fövényi József

Cukorbeteg gyógy-étrend - elmélet és gyakorlat 2. rész

A korszerű dietoterápia egyik alapvető része, hogy a dietetikus a tanácsadás során a táplálkozási programot egyénre szabja. A gyógyétrend személyre adaptálhatósága csak egy részletes, ún. „Táplálkozási anamnézis” felvételével valósítható meg, melyben a beteggel történő változások is nyomon követhetőek. Az anamnézis felméri a személyes adatokat, tápláltsági állapotot, étvágyat, emésztést, kórelőzményeket, gyógyszereket, panaszokat, étkezési és folyadékfogyasztási szokásokat, fizikai aktivitást stb…). Így az orvosi előírások és az anamnézis alapján, a pácienssel maximális együttműködésben épülhet fel az egyéni táplálásterápia.

Példák - magyarázatként:

Egy normál testtömegű – szövődményektől és társbetegségektől mentes - cukorbetegnek összességében naponta annyi energiához kell juttatnia szervezetét, amennyit az - az egyéni adottságainak megfelelően – a testtömegének szinten tartásához megkíván.

Nagy általánosságban, egy optimális tápláltsági állapotú (normál testalkatú) – szövődményektől és társbetegségektől mentes -, átlagos fizikai aktivitású, 35-50 éves (férfi/nő) egyén napi energiaigénye: 25-30 kcal/ttkg (ttkg = testtömeg kilogramm). (Pl: egy 70 kg-os férfi napi energiaigénye: 70x27=1890kcal - átlagosan).

Mindazok számára, akik normális testtömegűek, rendszeresen mozognak, tehát rendszeresen fizikai munkát végeznek vagy sportolnak, olyan mértékű napi energia-felvétel (és ennek arányában szénhidrátbevitel) a megengedett, amellyel képesek testtömegüket, munkaképességüket megőrizni. Ez lehet akár 10.500 kJ (2.500 kcal), és ennek megfelelően 300-320 g szénhidrát is. Esetükben az egyes menük tág határok között és viszonylag szabadon bővíthetők.