Új eredmény az agy, az érzelmek és a betegségek kialakulásának kapcsolatáról
Az agy, a test és a lélek közötti kapcsolat már nagyjából húsz éve képezi a tudományos igényű kutatások tárgyát: a pszichoneuroimmunológiának is nevezett területen számos olyan eredmény született az első ilyen irányú vizsgálatok megkezdése óta, amely alátámasztja az agyműködés és a szervezetben zajló életfolyamatok szoros kapcsolatát
A feltevés, amely szerint a szociális tényezőknek is értékelhető szerep jut az egészség megőrzésében és a különféle betegségek megelőzésében, egy laikus beteg tapasztalatai nyomán került be a tudományos köztudatba: Norman Cousinsnál, aki az 1970-es években egy népszerű magazin szerkesztőjeként tevékenykedett, orvosai autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Cousins feltételezte, hogy ha a mindennapi stressz képes rontani az állapotát, akkor a pozitív érzelmek ennek az ellenkezőjét eredményezhetik, vagyis betegsége a vidámság hatására javulni fog. Kezelőorvosával egyeztetve vicces kisfilmek, például kandikamerás felvételek rendszeres nézésébe kezdett, majd nem sokkal később azt tapasztalta, hogy állapota valóban jelentős javuláson ment keresztül. Cousins ezt követően cikket is írt a New England Journal of Medicine című folyóiratba, majd ugyanazzal a címmel egy könyvet is megjelentett az általa tapasztaltakról: a könyv hamar bestsellerré vált, emellett egy újfajta tudományterület megalapításához is vezetett, amely egységesen próbálja vizsgálni az érzelmek, az életfolyamatok és a betegségek kialakulásának összefüggéseit (az amerikai Nemzeti Egészség Intézetek klinikai központja, amely a világ legnagyobb kutatókórháza, 2007-ben például már önálló integratív medicina konzultációs egységet is nyitott).
Hagyományos gyógyszerek és nevetés a cukorbetegség kezelésében
Dr. Lee Berk immunológus Stanley Tan endokrinológussal és cukorbetegség-specialistával együttműködve próbálta meg kideríteni, hogy a cukorbetegek kezelésében is érvényesíthetőek-e a pozitív érzelmek egészségre gyakorolt jótékony hatásai, vagy pedig a feltételezett hatás mégsem támasztható alá tudományos adatokkal. A The FASEB Journal online változatában közölt kivonat és az Amerikai Élettani Társaság legutóbbi konferenciáján bemutatott eredményeik szerint a nevetés a nagy kockázatú cukorbetegek csoportjában is sikerrel alkalmazható a hagyományos gyógyszeres terápia kiegészítéseként: a kutatók húsz olyan cukorbeteget választottak ki a vizsgálathoz, akiknél a diabétesz kisérőjeként magasvérnyomás és a vérzsírok túlzottan magas szintje is jelen volt (az utóbbi jelenséget orvosi szakkifejezéssel hiperlipidémiának is nevezik, ami a "rossz" koleszterinként ismert LDL - alacsony sűrűségű lipoprotein - és a trigliceridek normál érték feletti szintjére vonatkozik; ez az egyik fő kockázati tényező az érelmeszesedés és a szívbetegségek kialakulása szempontjából).
A kutatók két csoportra osztották a betegeket: a kontrollcsoportba sorolt páciensek az egyébként is szedett gyógyszereik mellé nem kaptak semmilyen kiegészítő kezelést, a "nevető" csoport tagjai viszont rendszeresen néztek félórás humoros filmeket és előadásokat, amelyeket maguk választhattak ki (a hagyományos gyógyszeres kezelésbe egyaránt beletartoztak a cukorbetegség, a magasvérnyomás és a hiperlipidémia elleni szerek). A kutatók tizenkét hónapon keresztül követték nyomon a két csoport tagjainak egészségi állapotát: az ellenőrző vizsgálatok során meghatározták egyrészt a vér stresszhormonjainak (epinefrin és norepinefrin, az előbbi vegyület adrenalinként is ismert) koncentrációját, a "jó" koleszterinként számon tartott HDL (magas sűrűségű lipoprotein), valamint a szervezetben zajló gyulladásos folyamatok súlyosságát jelző vegyületek szintjét. A gyulladások biológiai jelzőanyagai közé tartoznak a TNF-alfa, a TNF-gamma és az IL-6 elnevezésű citokinek, amelyek a már említett vérzsírok mellett szintén felgyorsíthatják az érelmeszesedés folyamatát. A felsorolt anyagokon kívül egy további vegyületcsoport, az úgynevezett C-reaktív fehérjék (CRP) egyik típusának vérben mérhető szintjét is megmérték, ezek ugyanis szintén utalhatnak a szervezetben jelenlévő gyulladásokra és a szívbetegség jelenlétére.
Csökkent a stresszt és a gyulladást jelző anyagok koncentrációja, nőtt a "jó" koleszterin mennyisége
A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a humoros tartalmakat néző csoport tagjainál már a második hónap végére is alacsonyabb koncentrációban voltak jelen a stresszhormonok, mint a kontrollcsoport tagjainál. A sokat nevető betegeknél - ugyanebben az időszakban - a gyulladást jelző vegyületek is kisebb mennyiségben voltak jelen, a "jó" koleszterin mennyisége viszont magasabb volt a vérükben. (A HDL-t azért nevezik jó koleszterinnek, mert képes arra, hogy az erekből és a szövetekből eltávolítsa a feleslegben lerakódott "rossz" koleszterint, vagyis az LDL-t. Az utóbbi vegyület az érfalakon lerakódva érszűkületet okoz, mely a véralvadás veszélyének fokozódásával növeli a szívroham és az agyvérzés kockázatát.) Az év végén azt tapasztalták a kutatók, hogy a nevető csoportban jelentősen - 26 százalékkal - nőtt a HDL-koleszterin szintje, a kontrollcsoport tagjainál viszont ugyanez az emelkedés csak 3 százalékos volt. A gyulladásra utaló C-reaktív fehérjék ezen kívül 66 százalékos csökkenést mutattak a vidám betegeknél, a csak gyógyszeresen kezelt pácienseknél azonban mindössze 26 százalékkal lett kisebb a CRP-koncentráció a vizsgálat kezdetén mért értékekhez viszonyítva - olvasható a tanulmány összefoglalójában.
"Eredményeink arra utalnak, hogy a jóízű nevetés kiegészítő terápiaként hatékonyan csökkentheti a stresszt és a gyulladásos folyamatok intenzitását a magas vérnyomással és magas vérzsírszintekkel küzdő cukorbetegek kezelése során. A védő hatású koleszterin szintje is nőtt, ami szintén nagyon előnyös, hiszen ezáltal csökkenthető a betegek későbbi szövődményként kialakuló szívbetegségeinek és az esetlegesen halálos kimenetelű infarktusainak kockázata" - írják a szerzők. A kutatócsoport a jövőben további, szélesebb körű vizsgálatok elvégzését is tervezi az eredmények pontosabb élettani magyarázatainak kiderítésére.
Forrás: Origo
