Ha már cukorbeteg vagy, olvasd el, mit tehetsz állapotod kezelésére: A kettes típusú cukorbetegség kezelése
Szövődmények a nagyerekben
A cukorbetegeknél gyakoriak a nagyér- (macroangiopathiás) szövõdmények. A cukorbetegség – fõként annak 2. típusú formája – igen gyakran társul a nagyerek megbetegedésével, illetve jelentõsen meggyorsíthatja a középkorú és idõsebb emberekben mindig fennálló érelmeszesedési folyamatokat.
Az 1. típusú diabéteszesek életét a diabétesztartam növekedésével párhuzamosan elsõdlegesen a vese megbetegedése, a nefropathia fenyegeti, míg az idõsek fõ halálozási oka a szívkoszorú- és agyi erek megbetegedése, tehát az érelmeszesedésre visszavezethetõ halálozás.
Szívkoszorúerek megbetegedése: Diabéteszben a szívkoszorúerek meszesedése és a következményes infarktus 4–6-szor gyakrabban lép fel, mint nem cukorbeteg egyénekben. Cukorbetegségben jellemzõ az ún. néma szívizominfarktus. Ez azt jelenti, hogy a beteg nem érzi a károsodott szívizom fájdalmát (a sztenokardiát, mellkasi szorítást), és mivel a figyelmeztetõ jelzés elmarad, az infarktus – felismeretlenül – könnyebben halálhoz vezethet.
Agyi érrendszer megbetegedése: Diabéteszben 2–3-szor gyakrabban lép fel az agyi artériák szûkületére, trombózisára visszavezethetõ féloldali bénulás, beszédzavar. Ennek következménye, az érintett agyi területek ellágyulása, fokozott mértékben fordul elõ diabéteszeseknél, mint diabétesz nélkül. Hasonló a helyzet a hipertoniára (magas vérnyomásra) visszavezethetõ agyi érkárosodásokkal is. Mindezekre való tekintettel diabéteszben fokozottan szükség van a vérnyomás rendszeres ellenõrzésére és megfelelõ kezelés révén normális – 140/90 Hgmm alatti – vérnyomás biztosítására.
Perifériás erek megbetegedése: Diabéteszben gyakoribb a perifériás erek megbetegedése, tehát az alsó végtag artériáinak a szûkülete is. Ennek ellenére az úgynevezett „diabéteszes láb” problémái elsõsorban nem arterioszklerózisra – érelmeszesedésre – vezethetõk vissza, hanem a diabéteszes neuropathiára, melyrõl a késõbbiekben esik szó.
Idegrendszeri károsodások
A diabéteszes láb
Cukorbetegeknél átlag 40-szer gyakrabban kerül sor az alsó végtag nem balesetre visszavezethetõ amputációjára, mint a hasonló korú nem cukorbeteg lakosságnál.
A diabéteszes láb fõ problémája – mint már említettem – a diabéteszes neuropathiában keresendõ. Ezalatt részben a vegetatív idegrendszer (autonóm neuropathia), részben a szomatikus idegrendszer (szenzoros, azaz érzõ és motoros, vagyis mozgatóidegek) károsodása értendõ. Az autonóm neuropathiára visszavezethetõen egyrészt szárazzá, fertõzésre hajlamossá válik a bõr, másrészt a csontízületi rendszer károsodása révén az ízületek megroggyannak, a láb deformálódik, és a talp egy-egy pontján a normálisnál 50–100%-kal nagyobb nyomás jön létre. Ez kérgesedést eredményez, amely tovább fokozza a nyomást, végül a bõr a kéreg alatt elhal, fekély (ulcus) keletkezik. A szenzoros neuropathia miatt a beteg nem érzi sem a fokozott nyomást, sem az esetleges sérülések okozta fájdalmat (új cipõ törése, szögbe lépés, túl forró fürdõvíz égetése, szalicilos tyúkszemtapasz általi elhalás stb.). Mindez tovább könnyíti fekélyek létrejöttét. Végül a fekély elfertõzõdik, és létrejönnek a különféle kiterjedésû elhalások, gangrénák, melyek általában minimum az ujjak vagy a lábfej egy része, súlyosabb esetben a teljes láb vagy lábszár amputációját vonják maguk után.
A diabéteszes láb kialakulásának megelőzése
A diabéteszes lábra is érvényes, hogy elváltozásait sokkal könnyebb megelõzni, mint gyógyítani.
A megelõzés eszközei: a cukorbeteg naponta gondosan mosson lábat langyos vízben szappannal, majd puha frottírtörölközõvel óvatosan itassa szárazra, az ujjak között is. Lábát, talpát naponta vizsgálja vagy vizsgáltassa meg, szükség esetén használjon tükröt a talp megtekintésére. Körmeit vágja egyenesen, száraz bõrére használjon puhító krémet. Soha ne zsilettel, illetve szalicilos tapasszal vagy krémmel, hanem dörzskõvel távolítsa el a bõrkeményedéseket. Soha ne járjon mezítláb. Kerülje a láb napoztatását és forró vizes palack vagy „villanypárna” használatát. Puha pamutzoknit viseljen, mindig kényelmes, természetes bõrbõl készült cipõt hordjon, lehetõleg egyénileg kialakított, a nyomásviszonyokat kiegyenlítõ védõbetétettel (podoszkópos vizsgálat által).
Gondoskodni kell a bõrkeményedések szakszerû eltávolításáról, nedves dörzskõvel vagy megfelelõ képzettségû szakember segítségével, a bõr megsértése nélkül! A gombás körmöket célszerû megfelelõ, hatékony gombaölõ körömlakkal, esetenként tablettával kezeltetni.
Fenti eszközökkel 50–70%-kal csökkenthetõ a cukorbetegek lábának amputációja, ami hatalmas eredmény!
