Az anyagi károk mellett sokkal súlyosabbak azonban azok a mindennapi problémák, amelyek lényegesen befolyásolják a cukorbetegek életminőségét, életkilátásait. Mert idővel már nem csak arról van szó, hogy diétáznia kell a cukorbetegnek, vagy éppen szorgalmasan mérjen és pontosan adagolja gyógyszerét. A cukorbetegség hosszú távú szövődményei előbb-utóbb szinte mindenkinél jelentkeznek, sokak életét megkeserítve.
Az elsődleges cél mindig a cukorbetegség megelőzése, korai és megfelelő kezelése. Ha ez nem már lehetséges, akkor pedig a szövődmények megjelenésének késleltetése. A jó (és egyenletes) glikémiás kontroll az egyik leghatásosabb fegyver erre. A HBA1c értékek pedig megmutatják, milyen hatékonyságú tüzérséggel állunk csatasorba.
Az inzulinnal kezelt cukorbetegeknél a 7% feletti HBA1c érték általában intő jel arra, hogy nincs minden rendben. Lehet, hogy a beteg nem mindig tartja be a diétát, de az is lehet, hogy más típusú inzulinra van szüksége, hiszen a hagyományos inzulinokkal összehasonlítva a modern inzulinok általában egyenletesebb vércukor-szintet biztosítanak.
A tolvaj tehát kicselezhető – tegyen meg mindent, hogy túljárjon rajta, ne adja könnyen az éveit!
És öntől hány évet lopott?
Egy új-zélandi diabetológus a cukorbetegséget korunk néma tolvajának nevezte el. Hazánkban a cukorbetegség és szövődményeinek kezelése évente több mint 131 milliárd forintot költünk. Ebből az összegből 4 év alatt összespórolhatnánk egy kiválóan megrendezett olimpiát, az államadósságot pedig érezhetően csökkenthetnénk – ha tudnánk.