Az IGT fennállása kórjósló a diabéteszre, prediabéteszes állapotnak tekintendő.
Mindeddig az 1 órás vércukorszinteket nem tekintették kórjelzőnek.
Catanzaro-i olasz diabetológusok Giorgio Sesti vezetésével 595 nem diabéteszes egyénen végeztek OGTT-t, valamint ún. euglikémiás hiperinzulinémiás clamp vizsgálatot, mellyel az inzulin elválasztást és az inzulin érzékenységet határozták meg. Mind az OGTT 2 órás, mind az IFG-re, mind pedig az OGTT 1 órás értékre koncentráltak. Utóbbit normálisnak 8,8 mmol/l-es szintig tartották. Ez alatt 1 órás alacsony, felette 1-órás magas értékről beszéltek. 5,2 év múlva megismételték a vizsgálatokat. Azt találták, hogy az 1 órás magas értékkel rendelkezőknél jelentősen csökkent a béta-sejt funkció és az inzulin érzékenység, szemben az 1 órás alacsony és az IFG-s egyénekkel. Öt év múlva az 1 órás alacsony értékkel rendelkezők között 2,9%-ban, az 1 órás magas csoportban 16,7%-ban, az IFG-sek között 12,5%-ban, míg az IGT-sek között 31,4%-ban fejlődött ki 2-es típusú diabétesz. A diabetes kockázatát megfelelő elemzéssel a legalacsonyabbnak az IFG-sek csoportjában találták (közel kétszeres), míg az 1 órás magas csoportnál ez négyszeres, míg az IGT-nél 6,6-szoros volt.
A következtetés: az OGTT-nél észlelt 1 órás magas érték már komoly diabétesz kockázatot jelöl, mely magasabb szintű, mint az emelkedett éhomi vércukornál (IFG). Tehát az OGTT-nél ezt is figyelembe kell venni.
Forrás: The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism
