Sokkal ritkábbnak gondolják, valójában viszonylag gyakori pszichiátriai betegségről van szó, a lakosság körülbelül 3 százalékát érinti. Maguk a betegek is tisztában vannak állapotukkal, de a pszichés zavarokkal szembeni előítéletek miatt igyekeznek betegségüket eltitkolni, szokásaikat megmagyarázni mások előtt, így csak igen súlyos esetben fordulnak orvoshoz (vagy viszi el őket a családjuk).
Állapotukat többnyire szégyellik, úgy vélik, őrültnek tekintenék őket, ezért inkább csendben szenvednek otthon, akár teljesen bezárkózhatnak, pedig megfelelő gyógykezelésük többnyire igen jelentős javulást eredményezhetne.
A betegség a vizsgálatok szerint családi halmozódást mutat, kialakulásában genetikai és környezeti tényezők együttes hatását feltételezik. Kényszeres tünetek azonban bizonyos traumás, daganatos vagy gyulladásos agyi történéseket követően is felléphetnek.
A tünetek gyakran társulnak más szorongásos, depressziós betegségekkel (fóbiák, pánik, evészavarok stb.), gyakran csak ezeket panaszolják el a betegek, a kényszeres tünetek csak rákérdezésre derülnek ki.
A szorongásos betegség kilátásai
A kényszerbetegségek 80 százaléka többé-kevésbé jól reagál gyógyszeres és/vagy pszichoterápiára, de 20 százalékuknál érdemi eredmény nem mutatkozik. Itt szóba jöhet idegsebészeti beavatkozás, mellyel egyre jobb eredményeket sikerül elérni, ez bizonyos idegpályák átvágásából áll, ám ez a beavatkozás visszafordíthatatlan jellegéből fakadóan a betegség előfordulásához képest igen ritka.
A betegek többsége tartós gondozásra, gyógyszerelésre szorul, gyakran néhány kényszeres tünet is tartósan megmarad, de összességében életminőségük jelentős mértékben javul, újra munkaképesekké válnak, teljes jogú családtagok lehetnek.
Obcessziók - kényszergondolatok
A kényszergondolatok énidegen, az akarattól függetlenül felbukkanó gondolati tartalmak, amelyeknek az egyén megpróbál, többnyire sikertelenül, ellenállni, megpróbálja elhessegetni őket. Ez a küzdelem hihetetlen lelki szenvedést okoz, energiákat von el. Több formáját is megkülönböztetjük. A kényszerasszociációkban logikátlanul kapcsolódnak egymáshoz gondolati tartalmak, amelyek gyakran az erkölcsi gátakba ütköznek, ijesztőek (pl. gyermekbaleset). Újra és újra a gondolatáramba kerülve megrémisztik a beteget. Előbukkanhatnak kényszerképzetek, amikor a beteg szinte látja maga előtt a történéseket (pl. balesetet).
Ismert a kényszeres meggyőződés, amikor a beteg is tudatában van meggyőződése valószínűtlenségével, de nem tud szabadulni a gondolattól (megcsalás, munkahely elvesztése stb.). A kényszeres szorongás során az egyént megbénítja a félelem a kényszergondolattal kapcsolatos jövőtől. Kényszeresen tépelődve nem tud döntést hozni, a már megszületett döntést ismételten felülbírálja, nem képes elhatározásra jutni.
Forrás: www.otvenentul.hu
