Csontritkulás fajtái, csontritkulás tünetei, kezelése

2009.07.15.

Küzdelem a csontritkulás ellen

A csontritkulás népbetegség, lehet önálló állapot, de kialakulhat más betegség következtében is. Egyaránt érinti mindkét nemet, és sajnos, bármelyik életkorban jelentkezhet, életmódunktól és örökletes tényezőinktől függően.

Ha már cukorbeteg vagy, olvasd el, mit tehetsz állapotod kezelésére: A kettes típusú cukorbetegség kezelése.

Csontritkulásról általában

A csontritkulásról akkor beszélhetünk ha - az egészsége szervezettel ellentétben -, a csontépítő- és lebontó folyamatok közötti összhang felbomlik. Helyesen működő felnőtt szervezetben a csontépítő- és lebontó folyamatok állandó egyensúlyban vannak, amelyek következtében a csontok tömege és szerkezete változatlan marad. A csontszövet saját sejtjeit csontépítő és csontlebontásban részt vevő óriássejtek alkotják, míg a sejtek közötti állomány szerves és szervetlen részre tagolódik.
Csontritkulás esetén a csontszövet szerkezete kórosan megváltozik: az egységnyi térfogatú csonttömeg csökken, miközben a szerves és szervetlen állomány aránya megmarad. Ám a változás magával vonja a csontok ásványianyag-tartalmának és rugalmasságának a gyengülését is.
A betegség elkerülésénél - mint általában sok más esetben - itt is a korai felismerés és a megfelelő kezelés adhat esélyt a súlyosabb esetek megelőzésére, vagy akár a gyógyulásra.
Sajnos, súlyos esetekben, ha a csontritkulás következtében kialakult csonttörések (csigolyatörés, combnyaktörés), valamint a törések nyomán kialakult egyéb elváltozásoknál maradandó mozgáskorlátozottság léphet fel.

A betegségnek két fajtáját különíthetjük el: a más betegséggel kapcsolatosan kialakuló csontritkulást másodlagosnak, míg az önállóan jelentkezőt elsődlegesnek hívjuk.

Elsődleges csontritkulás

Az elsődleges csontritkulásnak újabb két csoportját különböztethetjük: a nőknél, a változó korba jutáskor néhány év alatt létrejövő csontvesztést - azaz postmenopauzális csontritkulást -, és az idős korban jelentkező időskori csontritkulást.
Nemcsak az életkor alapján, hanem a csontban mikroszkóppal látható elváltozások szerint is különbséget lehet tenni az elsődleges csontritkulást alkotó két csoport között. Férfiaknál a csontritkulás lényegesen ritkábban fordul elő, mint nőknél. Ennek oka az eleve nagyobb csonttömeg, a rövidebb várható élettartam, valamint az, hogy a férfiakat nem veszélyezteti a hirtelen csökkenő nemi hormontermelés.

Befolyásoló tényezők lehetnek:

a családon belüli előfordulások száma
dohányzás
kávéfogyasztás
az alkohol
kálcium és D-vitamin hiányos táplálkozás
mozgásszegény életmód
a könnyű csontozat
más idült betegség (például krónikus sokízületi gyulladás)
egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése

Egyes mozgásszervi, “reumás" betegségek, főleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek (máj- és vesebetegségek), a belső elválasztású mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese) betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek szintén okozhatnak csontritkulást. Tartósan mozdulatlanságra kárhoztatott, ágyhoz kötött betegeknél is kialakulhat.

Hogyan ismerhető fel a csontritkulás?

A kezdeti tünet - terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom - annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelünk rá. Mivel a tünetek állandó panaszokat csak a későbbi időszakban okoz, így szinte észrevétlenül alakulhat ki a már maradandó elváltozás.
Jellegzetes tünet a hirtelen kis erő behatására létrejövő éles fájdalom, amely lehet az éppen létrejövő csigolyatörés vagy beroppanás, vagy csak egészen kicsi, szemmel nem is látható csontgerendatörés következménye is.
Az orvos a vizsgálatkor a háti domborulat növekedését, a testmagasság jelentős csökkenését észleli. A háti görbület fokozódása az ágyéki görbület elsimulását, a hátizomzat és a szalagok feszülését, valamint a hasizmok megnyúlását eredményezi. A has elődomborodik, a bordák alsó részei közelednek a csípőlapátokhoz, súlyos esetben el is érhetik azokat, ezzel is növelve a panaszokat. A testtartás jellegzetessé válik, sokan a nap végére egyre jobban előregörnyednek, mivel ilyenkor az izmok már annyira elfáradnak, hogy nem képesek a gerincet egyenesen tartani.

Diagnosztikus eljárások

A betegséget a kezdeti időszakban általában a reumatológus állapítja meg a panaszok, a beteg vizsgálata, a hajlamosító tényezők kikérdezése és különböző vizsgálatok alapján.

Laboratóriumi vizsgálatok

Egyrészt a szervezet kálcium-foszfor anyagcseréjére adnak felvilágosítást, másrészt az egyéb betegségekhez társuló csontritkulás felderítésében van szerepük.

Röntgenvizsgálatok

A röntgenfelvételeken láthatóak a csontok és bizonyos mértékig megítélhető mésztartalmuk normális, vagy csökkent mennyisége. Azonban a csontveszteségnek el kell érnie a 30 - 40%-ot ahhoz, hogy a röntgenen látható legyen a különbség, ezért ez a módszer a kezdeti, még jóval kisebb mértékű csontritkulás felderítésére nem alkalmas.

Terápia

A kezelés egyszerre több területen történik és függ a csontritkulásban szenvedő betegek korától, aktuális állapotától. Csonttöréssel szövődött esetekben műtét, gipszelés, fektetés, fájdalomcsillapítás lehet az elsődleges, panaszt alig okozó esetekben az aktív mozgásterápián van a hangsúly.

Fizioterápia

A fájdalomcsillapító, az izmok vérkeringését javító elektromos kezelések fontos kiegészítői a gyógyszereknek. Ahogyan a fentiekből is kitűnik, legfontosabb azonban a naponta, rendszeresen végzett speciális gyógytorna, amely kiegészíthető víz alatti tornával és úszással is. Ez az izomzat karbantartására, a csontok ásványianyag-tartalmának növelésére, és a csonttörések utáni rehabilitációra is kiválóan alkalmas.

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszeres kezelés megtervezése alapos szakértelmet kívánó feladat. Ezt bízza mindenkor kezelőorvosára, ne hallgasson az ismerősökre. Igen fontos, hogy az aktív D-vitamin készítmények kivételével - normál táplálkozás mellett is - kiegészítőként kálcium szedése ajánlott.
Mostanában megelőzésként és kezelésként is alkalmaznak hormonokat, főleg a nők változó kori csontritkulásában, ezt a reumatológus és a nőgyógyász közösen állítja be és ellenőrzi.
Fájdalomcsillapítóként számos gyógyszer alkalmazható. Igen jó hatásúak a különböző külső bedörzsölők, amelyeknek nemcsak gyógyszer-, hanem hőhatásukat (meleg, hideg érzet) is jól ki lehet használni a feszülő lágyrészek (izmok) bedörzsölésekor.

Segítség a csontritkulás kezelésében

Mozgásterápia

Csontsűrűség méréssel igazolták, hogy a rendszeresen végzett izomerősítő torna fokozza a csontok ásványianyag-tartalmát. További jótékony hatása, hogy a gerinc alaki változásait megakadályozza, illetve a már kialakult elváltozásokon is sokat javít. A rendszeresen erősített hát- és hasizom javítja tartását, csökkenti a feszülésből származó fájdalmat, és védi a csigolyákat a különböző külső erőkkel szemben. Az egészséges izomzat kifejlesztésére és fenntartására rendszeres mozgás szükséges.

Segédeszközök

Főleg az idősebb emberek mozgásának biztonságosabbá tétele céljából ajánlatos a bot, esetleg a járókeret használata. Szintén nekik ajánlott a különböző hosszúságú gerincfűzők alkalmazását. A fűzők nagyobb megterhelés esetén stabilizálják, megtartják a gerincet, javítják a testtartást, átmenetileg pótolják a hiányzó, vagy legyengült izomzatot.

Hogyan előzhető meg a csontritkulás?

A megelőzés alapja a nagyobb csonttömeg elérése. Ezt viszont már gyermekkorban kell elkezdeni a tudatos, egészséges életmóddal együtt. Ha már saját magunk nem is tudunk mindig sokat tenni, de gyermekeink és unokáink egészséges nevelésével elérhető, hogy a később esetleg csontritkulásban szenvedők köre számottevően csökkenjen. Ebben főleg a rizikótényezők elkerülésének és az egészséges életmódnak van jelentős szerepe.

Kalcium fontossága

Megfelelő mennyiségű, táplálékkal felvett kálcium nemcsak meg tudja előzni számos betegség kialakulását, hanem részt vehet a sejt tápanyagellátásában, erőben gazdag, jó egészséget is biztosít.