Ez a betegség több szépirodalmi műben, történetben is szerepet kap. Gabriel Garcia Marquez Száz év magány című regényében az egyik szereplő a falról kapargatja le a meszet, hogy megegye. A Hamlet egyik korai változatában a címszereplő eszik sarat. Egy amerikai tévécsatorna pedig nemrég indított ismeretterjesztő sorozatot különös függőségektől szenvedő emberekről, melyben vécépapír-, tisztítószer-, haj-, szivacs- és üvegevőket is bemutatnak.
"Egy kis hintőport öntöttem a tenyerembe, és megnyaltam. Az illata először egy kicsit idegesített, de nem tudtam letenni. Az érzés a nyelvemen fantasztikus volt. Mielőtt észbe kaptam volna, megettem az egész dobozzal" - írja egy internetes fórumon egy picától szenvedő beteg, aki földet, keményítőt és babahintőport eszik rendszeresen.
A pica nevű étkezési zavar leírása meglehetősen egyszerű: a páciens olyan dolgok iránt érez ellenállhatatlan étvágyat, melyeknek nincs semmilyen tápértéke és nagyon nehéz (szinte lehetetlen) őket megemészteni. A szinte már beteges vágyat keltő anyag lehet kréta, homok, agyag, fa, papír, szappan, vatta vagy üveg; vannak, akik ürüléket vagy a saját hajukat eszik meg. A furcsa étvágy éveken, sőt évtizedeken keresztül jelen lehet, és általában kisgyermekkorban, kamaszkorban kezdődik. A szakemberek szerint azonban gyakoribb nők esetében, vagy azoknál, akik szellemileg visszamaradottak.
A világ legbizarrabb étlapja
Egy amerikai tanulmányban 33 picás beteg eseteit elemezték. Az általuk elfogyasztott tárgyak sokszínűsége meglehetősen bizarr: tollak, elemek, borotvapengék, szögek, ceruzadarabok, fogkefék, kiskanalak, pénzérmék. Egy internetes oldalon a betegek saját maguk számolnak be kedvenceikről: kréta, papír zsebkendő, agyag, homok, műanyag, szappan, füstölő, gyertya, szivacs... Ráadásul ragaszkodnak a kedvenc márkáikhoz vagy csak bizonyos "menüsortól" érzik magukat kellemesen: például a fehér zsírkrétákat majszolják el a legszívesebben.
Okok a furcsa étvágy mögött
Bizonyos esetekben a pica hátterében létező ásványianyag-hiány áll. Ezt elsősorban gyermekeknél, illetve várandós nőknél figyelték meg, főként akkor, ha a szervezetükben túlságosan kevés volt a vas, illetve a cink. Ilyenkor az alany olyan dolgokat kíván, melyek az adott ásványi anyagban gazdagok, még akkor is, ha tudja, azok elfogyasztása kifejezetten veszélyes lehet az egészségére. Ez a típusú zavar ugyanakkor könnyen kezelhető (például táplálék-kiegészítőt javasolnak a páciensnek), és általában hamar el is múlik. Máskor az emészthetetlen anyagok ételként való fogyasztása kulturális "hagyomány", vagy az egészséges életmóddal összefüggő tudatos döntés. Minimális mennyiségű agyag elfogyasztása állítólag segíti a szervezet méregtelenítését vagy védelmet nyújt kórokozókkal, ártó szellemekkel szemben.
Vannak azonban megmagyarázhatatlan függőségek, melynek okát a szakemberek sem tudják pontosan. Egyesek a picát pszichológiai zavarokhoz kötik: a szkizofréniát, a gyermekkori traumák okozta lelki zavarokat vagy kényszerbetegséget sejtik a háttérben. Vannak olyan betegek, akik számára a megemészthetetlen dolgok elfogyasztása megnyugvást jelent, vagy csak akkor nyúlnak a függőséget okozó "ételhez", amikor idegesek, feszültek. A kényszerbetegség-teóriát támasztja alá az, hogy néhány picás az anyagok nyújtotta textúrához jobban ragaszkodik, mint az ízhez - a már említett oldalon többen írják le, hogy "csak addig tartják a szájukban a krétát vagy a földet, míg az teljesen el nem olvad, utána kiköpik".
A cikk folytatódik itt.
Forrás: www.hazipatika.com
