Klinikai megfigyelések igazolják a stressz kiemelkedő szerepét a 2-es típusú cukorbetegség és társbetegségei (magas vérnyomás, zsíranyagcsere zavarok) kifejlődésében. Hogyan történik mindez? A pszichológiai, társadalmi és anyagi problémák a stressz-állapot fenntartása révén a szervezet folyamatos izgalmi állapotát váltják ki. Ezek együttesen - persze genetikai hajlam esetén - egyrészt fokozzák az úgynevezett hipofízis-mellékvese-kéreg tengely aktivitását, vagyis ezen szervek együttesen szabályozott működését, továbbá emelik a kortizol-szintet, végül jelentősen fokozzák a központi idegrendszer aktivitását.
Mindez az anyagcsere változások egész sorozatát indítja el: fokozódik a szabad zsírsavak felszabadulása és bejutása a keringésbe, folyamatosan szaporodik a hasfalon belüli zsírszövet mennyisége, lépésről-lépésre kialakul az inzulin-rezisztencia, a cukor- és zsíranyagcsere-zavarok, továbbá a magas vérnyomás (együttesen metabolikus szindróma) melegágya. A helyzetet súlyosbítja a folyamatosan magasabb mellékvesekéreg-szteroidok által "keletkező" fokozott étvágy, aminek révén - a többnyire rendszertelen étkezési móddal társulva - gyorsan és könnyen testsúly-gyarapodás jöhet létre (Fövényi).
A mindennapi életben folyamatos stressz-szituációknak vagyunk kitéve. A rendszertelen, feszült légkörű evések esetében az étkezés hátulütői fokozottabban érvényesülnek, főleg, ha nappal alig, este annál többet eszünk. "Így a fentebb leírt élettani folyamatok hamar beindulnak, és az emberek genetikailag arra hajlamos 30-40 százalékánál - szintén genetikailag meghatározott sorrendben - egymás után fejlődnek ki a metabolikus szindróma jellemzői. Egyeseknél először a vérzsír-rendellenességek (alacsonyabb HDL-, emelkedett LDL-koleszterinszint) mutathatók ki, másoknál a magas vérnyomás, ismét másoknál a csökkent glukóz-tolerancia, majd ennek folytatásaként a 2-es típusú cukorbetegség (Fövényi).
A cikk a következő oldalon folytatódik!
Forrás: HáziPatika.com