
Ugyan dolgoznak a receptíró szoftverek módosításán, de jelen pillanatban ez azt jelenti, hogy minden gyógyszer havi adagjának felírásánál minden recepten változtatni kell az érvényesség kezdetét, mely a több gyógyszert szedő betegek esetében 5-10 percre növelheti a receptírás időtartamát, lényegesen csökkentve vagy teljes mértékben elvéve az időt a beteg érdemi ellátásától. Ezt semmiképpen nem kompenzálhatja az a nyereség, melyet a be nem szedett gyógyszereken megtakarított támogatás képez.
Recept kiváltás: felvilágosítás olcsóbb készítményről
Másodikként említendő meg az a február 1.-től kötelező gyakorlat, mely szerint minden egyes recept kiváltásánál a gyógyszerésznek információs lap átnyújtásával köteles felvilágosítani a beteget, hogy ha az éppen kiváltott gyógyszer helyett a legolcsóbb generikus készítményt (amely sokszor havonta változik) vásárolná meg, mennyi forintot tudna megtakarítani. Ezzel az eljárással kívánják ugyan csökkenteni mind a beteg, mind az OEP kiadásait, egyúttal felmenteni a gyógyszerészt az alól a felelősség alól, hogy nem az orvos által utalványozott szert adja ki a betegnek, de nincs semmi biztosíték arra nézve, hogy a beteg ténylegesen jól jár a legolcsóbb szerre történő váltással, hiszen nincs két generikum, melynek összetétele, hatáserőssége, felszívódási görbéje, hatástartama 100%-ban megegyezne az eredeti készítményével. Ez vonatkozik a koleszterinszint csökkentő sztatin készítmények áprilistól tervezett utalványozásának új rendjére is, mely szerint csupán a generikus nevet (pl. simvastatin, atorvastatin, rosuvastatin) szabad a recepten feltüntetni és a gyógyszerész a legolcsóbb változatot szolgáltatja ki.
Recept kiírás: analóg inzulinok
A harmadik rendelet tíz- és tízezer cukorbeteg számára még életbevágóbbnak tűnik. Eszerint az intenzív inzulinkezelésen lévő betegek részére analóg inzulinokat (hosszú hatástartamú glargin, ill. detemir inzulint, ill. ultra gyorshatású aszpart, liszpro, ill. glulizin inzulint) csak abban az esetben lehet egy év után 100%-os OEP támogatással utalványozni, ha alkalmazásuk során egy év alatt legalább kétszer 7% alatt van a HbA1c szintjük. „Könnyítésként” megjegyzi a rendelet, hogy kivételt képeznek a gyakori hipoglikémiás rosszullétek. Arra nem tér ki a rendelet, hogy a 7% feletti HbA1c szinttel rendelkező betegeknek milyen %-ban támogatja az OEP az analóg inzulinjait (0-50-70 vagy 90%-ban?). Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy az eddigi és az új szabályozás értelmében akkor lehetett analóg inzulin kezelést kezdeni, ha a beteg HbA1c szintje humán inzulinok adagolása mellett 3 hónapon át meghaladta a 7%-ot. Most tehát a „renitens” betegnek újra 3 hónapig humán inzulint kell adagolni, majd visszaállhat az analóg inzulin kezelésre? Egyébként a 7% határ abszurdum: elsősorban a serdülőknél, de az intenzív inzulinkezelés alatt álló felnőttek legalább 90%-ánál sem érhető el a 7% alatti HbA1c szint analóg inzulinok alkalmazása esetén sem. Sokkal reálisabbnak tűnik – ha már valahol meg kell húzni a határvonalat – a 8%-os HbA1c szint, mely követelmény érvényes az inzulin pumpakezelésen lévőknél a következő pumpa OEP támogatással történő megkapására. De mindezen túlmenően: bármely HbA1c szintről akár 1%-os mértékű csökkenés 10-20%-kal mérsékli a késői szövődmények kockázatát, mely hosszabb távon csökkenti az egészségügyi kiadásokat. Megértjük, hogy a betegeket valahogy motiválni kell nagyobb egészségtudatosság, betegségükkel való fokozottabb törődés irányában, de ehhez reális célokat szükséges kitűzni és a 7%-os HbA1c határ nem ilyen.
A Magyar Diabetes Társaság 2011-ben megjelentetett szakmai irányelvei szerint a cukorbetegek kezelésénél a céltartomány a HbA1c 6-8% közötti szintje! A fenti rendelkezések meghozatala kapcsán az illetékesek nem konzultáltak sem a Magyar Diabetes Társasággal, sem a Belgyógyászati Szakmai Kollégiummal – melynek elnöke szintén diabetológus professzor. Január folyamán sor került mind levélváltásra, mind személyes találkozásra a szakma és a NEFMI és az OEP képviselője között, de ennek következményeiről a hó végéig nem értesültünk. Egy biztos: a jelen tervezet nem tartható fenn, mindenképpen jelentős módosításra szorul. Ezért a szakma és a betegszervezet minden szükséges lépést meg fog tenni. Reméljük, nem eredménytelenül.
Dr. Fövényi József