A mesterséges édesítő szerek és a cukorbetegség

2014.05.21.

Mesterséges édesítőszerek 1. rész

Az ételek és italok készítésénél ma és még bizonyára igen hosszú ideig ezek töltik be a legfőbb szerepet, nemcsak a cukorbetegek részére, de mindenki étrendjében, aki fogyókúrázik, vagy egyszerűen csak kerülni akarja a túlzott cukorfogyasztást, és egészségesebben óhajt táplálkozni. Közös jellemzőjük, hogy energiát nem tartalmaznak (az aszpartam energiatartalma gyakorlatilag elhanyagolható), tehát a legenergiaszegényebb étrendbe is beleilleszthetők. Tabletták, porok és folyadékok formájában kerülnek forgalomba, s fontos alkotórészeit képezik az energiaszegény vagy energiamentes üdítő italoknak és gyümölcsnektároknak is. Szerte a világon és ma már hazánkban is négyfajta mesterséges édesítőszert forgalmaznak. Ezek: a szaharin, a ciklamát, az aceszulfám-K és az aszpartam.

Mesterséges édesítőszerek 1. rész

A diétás élelmiszerek két nagy csoportját különböztetem meg:

1. Mesterséges édesítőszerek és a velük készült italok.

2. Cukorhelyettesítő anyagok és a velük készült sütő- és édesipari termékek. - Ezt a második részben taglaljuk.

A szaharin 110 éve ismert, a legrégibb édesítőszer. 300-szor édesebb a cukornál. Igen olcsó. Fő hátrányai, melyek miatt jogosan szorul egyre hátrább az édesítőszerek piacán, egyrészt hogy fémes mellékíze van, másrészt hogy hőre, tehát főzésre, sütésre bomlik.
A ciklamát nátrium vagy kalcium sója formájában ismert. Mintegy 30-szor édesebb a cukornál, és csaknem tökéletes cukorillúziót kelt. A második legolcsóbb édesítőszer. Emellett további két jellemzőjében is felülmúlja a szaharint: mellékízmentes és hőhatásra nem bomlik el.
Az aceszulfám-K drágább a ciklamátnál, viszont mind édesítőerejében, mind egyéb jellemzőiben azzal csaknem egyezik vele. Kiváló ízű, továbbá hőhatásra (főzésre, sütésre) nem bomlik el.